kedvenc kezdőlap oldal küldése

Halászat csak „kis szerszámmal”

2015. március 22., vasárnap 12:42
BODOLAI LÁSZLÓ

Rövidesen a parlament elé kerül a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény módosítása, amelynek az egyik paragrafusa szerint ” Kereskedelmi célú halászati engedély a 2016-os naptári évre, valamint az azt követő naptári évekre nem adható ki.”

A javaslat nyilvánosságra kerülése után különböző elméletek kerültek felszínre, hogy mindez a horgász Áder Jánosnak tett gesztus, és így akar megnyerni mintegy 300 000 horgászt magának a Kormányzó párt. Gyorsan szögezzük le az elején: a kereskedelmi célú horgászat korlátozása indokolt, és az is biztos, hogy ha a heterogén horgásztársadalmat akarná a kormány megnyerni, akkor erre lennének jobb eszközök is.

De lássuk a részleteket.

Gyakorló, sokat látott horgászként – és hangsúlyozottan nem horgász szövetségi elnökségi tagként – mindig is határozott véleményem volt a kereskedelmi célú halászatról, és ezt a véleményt csaknem minden horgásztársam osztja, aki találkozott halászati kisiparossal bármelyik természetes vízszakaszon.

Ha a kormány a horgászoknak akarna kedvezni, akkor nem vezette volna be korábban a kis egyesületek működését szinte lehetetlenné tévő nyilvántartási kötelezettséget, az úgynevezett „SZÁK” rendszert, ami napi szinten keseríti meg a jórészt társadalmi munkában tevékenykedő egyesületi vezetők mindennapjait, egyszerűsítenék a horgászati okmányokat, nem írnák elő az idétlen víztér kódot a fogási naplóhoz. Egyébként 40 éve horgászok, és 40 éve egyetlen egy hiteles statisztikai adattal nem találkoztam, amit az évente összegyűjtött fogási naplókra alapoztak volna.

Halászat csak kis szerszámmalFotó: Mohai Balázs

Persze nem kell New York állam szintjére lemenni, ahol a bevásárlóközpontokban bárki vásárolhat húsz dollárért az egész államra érvényes tíznapos horgász- és vadászjegyet, annyi megkötéssel, hogy a vadpulyka és a fekete medve elejtését be kell jelenteni interneten, de ha már annyira ragaszkodik a hatóság az informatikához, egy chipkártyával igazán kiválthatnák azt az 5 dokumentumot, amit magunknál kell tartani horgászatkor. Szóval, ha az összes halászt Lajtán, vagy a Volgán túlra száműzné a kormány, akkor sem húznának magukhoz több szavazót a horgászok köréből.

A halászat ősi mesterség, halljuk most a törvényjavaslatot bírálókat. Hagyományait meg kell őrizni, miközben nyilvánvaló, hogy a honfoglaló őseink nem csónakszállító utánfutót kötöttek a lovak után, a népvándorló, portyázó életmód nehezen egyeztethető halászattal.

Persze a halfogás tudományát magunkkal hoztuk az Etelközből, - bár most Etelközt is vitatják egyes történészek - de erre hivatkozva mégsem kellene szakértelem nélkül támadni egy maroknyi, most éppen alulmaradt lobbista érdekével szembemenő jogszabályt. A pákászat is ősi mesterség ennyi erővel és a csíkászokat se felejtsük el. Mégsem oldjuk fel a réti csík védettségét hagyományőrzés jogcímén.

Én ismertem klasszikus halászokat. Egy Tisza-parti kis faluban tanítottam egy évet egyetem előtt, olyan gyerekeket is, akiknek az édesapjuk valódi halász volt. Az az öreg, bajszos, gumicsizmás, fekete kalapos, Matula bácsi fajta. Aki tényleg ismerte a mesterség csínját-bínját. Aki, ha kiöntött a Tisza, az árterületre, kijárkált kosarazni – amikor lépegetve, fenék nélküli kosárral tapogatják a derékig érő vizet – és a klasszikus varsázás szabályaival is tisztában volt. Ugyanúgy tudta alkalmazni az évszázados eszközöket, mint a modern fonású hálókat. De a halért kínkeservesen küzdött meg, nem lerabolta a vizet, és igencsak szerény megélhetést biztosított ez a mesterség, még szövetkezeti formában is. Igazi jövedelmet talán a halastavi bérhalászat adott, már ha éppen az adott szövetkezetre bízták.

Néhány éve egy Tisza holtágban rendezett horgászverseny után a halőr ismerősünk megkérdezte, szerezzen-e kecsegét a halásztól. Már akkor is ritka csemege volt ez a halfajta, szerezzen, mondtuk. Hozott fejenként három, megpucolt, lefagyasztott, méreten aluli kecsegét. Pedig tudtommal ezek a korlátozások a halászokra is vonatkoztak, de simán árusította, igaz bennfentes körökben. A halászati szövetkezetek által kezelt vizeken a halászok jogosultak ellenőrizni. De őket ki ellenőrzi? Persze a vízirendőrségnek és a halászati hatóságnak joga lenne, de nem nagyon élnek ezzel a lehetőséggel. Ellenben egyes Duna-szakaszokon nem egyszer lehet találkozni ívóhelyként szolgáló öblöt lezáró hálóval, és arrogáns stílusban, horgászokat vegzáló halásszal, akinek annyi köze van az ősi mesterséghez, mint nekem a hátranyilazáshoz lóhátról vágtában.

Vegyük már észre, hogy a halászok manapság nem Matula bácsi féle klasszikus figurák. Modern, bivalyerős csónakkal járják a vízterületet, halradarral és modern hálókkal felfegyverkezve, esélyt sem adva a halaknak, és a horgászoknak. Szó nincs itt halgazdálkodásról, - tisztelet a kivételnek - szimpla megélhetési vízrablás ez a műfaj. És utána legfeljebb ráfogják a kormoránra a halhiányt.

Halászat csak kis szerszámmalFotó: Bugány János

És így történhet meg, hogy egyes piacokon apró menyhalakkal, 6 kilós, ehetetlen süllővel találkozunk a pult mögött, és félbehajtott óriásharcsával az akváriumban a penészes pontyok között. Persze találnak indokot, miért fontos a halászat halgazdálkodási szempontból. De ezt is lehet ellenőrzött keretek közt folytatni. De kézzelfogható a különbség, ha egy vízterület kizárólag horgász kezelésbe kerül, jó példa erre a Szikrai holtág Tőserdő mellett.

Ha a halászatot, mint hagyományőrzést fenn akarják tartani, építsenek egy skanzent erre egy holtág partján. A néhány öreg, ladikos halászra dolgozzanak ki egy külön jogszabályt, szigorúan meghatározva az eszközök körét. Vagyis adjanak nagyobb támogatást az úgynevezett „kis szerszámos” halászat még élő művelőinek, - itt a kis szerszámot nyilván nem valami törvényalkotói humorként értelmezzük, ez a klasszikus, ősi halászati eszközökre vonatkozik - és biztosítsák az oktatást, mint a juhászoknak, és kössék szakképesítéshez.

A profi, modern technológiát használó halászok meg kamatoztassák a tudásukat a halastavak lehalászásánál. De a természetes vizeken megélhetési halrablóként semmi keresnivalójuk.

 

© 2009 Tihanyi Belső-tó Nonprofit Kft.                                                                                                                                                         Impresszum | Adatvédelmi nyilatkozat | Honlaptérkép